Talán már lerágott csont, de sajnálom, nem bírok magammal. Az előző bejegyzés közben sok dolog még bennem maradt, így most ismét írok.
Vannak bizonyos dolgok ugyanis, amikkel egyet értek és vannak, amiket már akkor sem értettem, mikor nekem kellett iskolába járnom.
Mivel a fiam már nyitogatja szárnyait és esetenként már korát megszégyenítő módon gondolkodik, így eszembe jutott egy s más....
Irodalom-nyelvtan:
Kezdjük a kötelező olvasmányokkal:
Az alsó tagozatban még mindig ott tartunk, hogy Kincskereső kisködmön, Kinizsi Pál,Micimackó.....ami első hallásra nem rossz....de!:-)
Felső tagozat: Pál utcai fiúk,Egri csillagok, Szent Péter esernyője, A kőszívű ember fiai.
Kicsit mostanában úgy érzem, mintha a gyerekeket arra nevelnék a "kedves" szülők, hogy csemetéik torolják meg nevelőjükön az őket ért múltbéli sérelmeiket....
Én még abba a generációba tartozok, amikor még a tanárok szinte bármilyen eszközt használhattak arra, hogy okos és tisztelettudó embert neveljenek belőlünk.
Az én osztályomnak egy Favonalzós Tilda néni" jutott.Ő már a kihalófélben lévő tanárok közé tartozott, aki nem feltétlenül rendeltetésszerűen használta azt a vonalzót, hanem a hátunkat, kezünket csapkodta vele, ha valamit nem talált megfelelőnek.:-)
Tisztán emlékszem, amikor a táblára felírta a 2+5=... feladatot és rám nézett szigorú tekintettel, amivel jelezte, hogy mondjam a választ.Ezzel együtt meg is indult felém a rettegett vonalzóval. Hogy őszinte legyek, egy életre megtanultam, hogy mennyi a végeredmény, hát persze, hogy : 7. :-D
Sose felejtem el, hogy, mint egy verset, együtt kellett órákon át mondanunk a szorzótáblát és minden egyes órán elmondta, hogy: "Ha álmodból felébresztelek akkor is azonnal tudnod kell!". Ó...jajjj...sokszor láttam is lelki szemeimmel, ahogy éjjel felébredek és Tilda néni vérben forgó szemekkel kérdi: Mennyi 9*8???
Vélemények, gondolatok bármiről, ami épp foglalkoztat.
Belépés Facebookkal
