Kicsit mostanában úgy érzem, mintha a gyerekeket arra nevelnék a "kedves" szülők, hogy csemetéik torolják meg nevelőjükön az őket ért múltbéli sérelmeiket....
Én még abba a generációba tartozok, amikor még a tanárok szinte bármilyen eszközt használhattak arra, hogy okos és tisztelettudó embert neveljenek belőlünk.
Az én osztályomnak egy Favonalzós Tilda néni" jutott.Ő már a kihalófélben lévő tanárok közé tartozott, aki nem feltétlenül rendeltetésszerűen használta azt a vonalzót, hanem a hátunkat, kezünket csapkodta vele, ha valamit nem talált megfelelőnek.:-)
Tisztán emlékszem, amikor a táblára felírta a 2+5=... feladatot és rám nézett szigorú tekintettel, amivel jelezte, hogy mondjam a választ.Ezzel együtt meg is indult felém a rettegett vonalzóval. Hogy őszinte legyek, egy életre megtanultam, hogy mennyi a végeredmény, hát persze, hogy : 7. :-D
Sose felejtem el, hogy, mint egy verset, együtt kellett órákon át mondanunk a szorzótáblát és minden egyes órán elmondta, hogy: "Ha álmodból felébresztelek akkor is azonnal tudnod kell!". Ó...jajjj...sokszor láttam is lelki szemeimmel, ahogy éjjel felébredek és Tilda néni vérben forgó szemekkel kérdi: Mennyi 9*8???
Vélemények, gondolatok bármiről, ami épp foglalkoztat.
Belépés Facebookkal
